Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Hirdetés

Utolsó kommentek

  • matu91: Pedróóóó!!! (2010.08.24. 22:13) "e itt a blog !"
  • matu91: kapott egy hitlert? (2009.12.23. 14:06) "e itt a blog !"
  • tengör: Dehogynem, már tudom. Rákontráztam a leányra 2 sorozatnőcivel, gyere nézz be hozzám is, és megláto... (2009.08.03. 08:07) ew
  • tengör: nem, én nem tudom miért basztál írni :) Ityu legújabb körülményeire pedig inkább rá sem kérdezek xD (2009.07.29. 05:09) "e itt a blog !"
  • tengör: őőő... én pedig szeretnék ehhez kommentárt fűzni... de nem megy! :D (2009.07.29. 05:03) ew
  • Utolsó 20

topfive

2009.02.09. 21:21 puyol5

Búcsú a fegyverektől

Most következik a "szabad nép félóra" avagy a 10 perc művelődés.

Akinek ez a rész bünti, kérjük hajtson tovább, bár.. fentebb láthatjátok, gondolkodni nem fáj. :)

Két idézetet osztanék meg veletek Hemingway 1929-es nagy sikerű művéből, a Búcsú a fegyverektől c. regényéből. A 300 oldal kvintesszenciája:

A bátorság és a világ:

"Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli: akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol a legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat, nemeslelkűeket és bátrakat egyformán. Aki pedig se nem ilyen, se nem olyan, az biztos lehet benne, hogy az élet megöli, csak nem éppen olyan sürgősen."

A sokat idézett hangya-hasonlat:

"Egyszer a fronton rátettem egy fadarabot a tűzre. Tele volt hangyával az a fadarab. Amikor lángra kapott, a hangyák előrajzottak belőle, és először a közepe felé igyekeztek, oda, ahol égett, aztán megfordultak, és a vége felé akartak menekülni. Amikor már nagyon sokan voltak ott, belepotyogtak a tűzbe. Néhányan kimásztak belőle, testük megperzselődött és összezsugorodott, aztán elkezdtek szaladni, és nem tudták, hová. De a legtöbb hangya rajtamaradt a lécdarabon, szaladt a tűz felé, megfordult, visszajött, s végül beleesett a tűzbe. Emlékszem, arra gondoltam akkor, hogy ez a világ vége. Micsoda alkalom, gondoltam, Messiássá válni, kivenni a lécet a tűzből, és elhajitani valahová, ahol a hangyák ép bőrrel lemászhatnak a földre. De én nem ezt tettem, hanem elővettem a bádogpoharamat, és ráöntöttem a benne lévő vizet a lécre. Azt akartam, hogy a pohár üres legyen, és beleönthessem a whiskyt, mert a vizet mindig utólag szoktam a whiskyhez tölteni. Azt hiszem, az a kis víz csak arra volt jó, hogy az égő lécen a hangyák megfőjenek."

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodj tapasztalva


A bejegyzés trackback címe:

http://puyol5.blog.hu/api/trackback/id/tr91933395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.