Ritkán történik ilyen, a posztot írom én, ami benne van, nem az én művem.

Szóval köszöntsétek az új vendégszerzőt: Dr. Sziki Bálint gettólakó avagy Herr von Zichy.

Ime a nagy mű igen, a blog pörög és Sziki megint pihen...

"Ami a Csendet illeti, bárhonnan nézve hallgathatjuk, ő bizonyos, hogy semmit nem hallgat el előlünk, még akkor sem, ha nagyokat harap épp belőlünk. És az is bizonyos - és nem is közönyös -, hogy egész életünk során, majd elhullt testünk porán figyelni fogja, hogy mi figyeltük-e eleget, mielőtt elkezdett zajongni. De ő hallatlanul szemtelen, és hagyja, sőt akarja, hogy ne hagyjuk akarni, próbáljuk takarni. Így győz majd felettünk, mikor már minden zajt feledtünk, mert nem becsültük meg: mennyire kell a Csendet megbecsülni."